Akik ismernek, azok tudják, hogy a célom – más könyvelőkkel ellentétben – nem az, hogy vállalkozó léttedre megtanítsalak könyvelni vagy eligazodni a számvitel és az adózás bonyolult világában, hanem az, hogy közelebb hozzalak egymáshoz benneteket a könyvelőddel.
A vállalkozók és a könyvelők között sokszor van egy kommunikációs szakadék. A vállalkozók többsége nem érti a “könyvelői” nyelvet, a könyvelők nagy része pedig nem bánná, ha a vállalkozóknak kötelező lenne egy alapozó tanfolyam, mielőtt vállalkozást alapítanak.
A válaszom: Igen! Akár… Csak rajtad múlik…
Amikor egy emberben felmerül a gondolat, hogy vállalkozni szeretne, garantálom, hogy a fenti az első három kérdésben benne van, amit először feltesz magának. Aztán – és ez megint más téma – a következő gondolatok azok, hogy: “áh, az kizárt…”, vagy: “a szomszéd utcában is belebukott az a pasi, pedig mennyi pénzt nyomott bele…”
A másik probléma, hogy az emberek, amikor a vállalkozásukról ábrándoznak, azt úgy teszik, mintha alkalmazottak lennének. Mert azok.
Nem találkoztam még felnőtt emberrel, aki nem szeretett volna többet aludni. 🙂 A gyerekeinket minden nap és minden körülmények között megpróbáljuk időben ágyba parancsolni, mert tudjuk, hogy fontos a pihenés. A kicsi nem lesz nyűgös, a nagy jobban teljesít az iskolában… Mi pedig, miután elcsendesedik a ház, örülünk, hiszen kezdhetünk nyugodtan dolgozni… Ugye sokaknak ismerős?
A vállalkozók szeretik, ha a könyvelő mindig elérhető. Ha hiszitek, ha nem, mi könyvelők is arra törekszünk, hogy az ügyfeleink csak a lehető legkevesebbet nélkülözzenek minket, hiszen így lesznek elégedettek. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor akarva – akaratlanul, de nekünk is vissza kell vonulnunk. Ilyenkor kérjük szíves türelmüket és megértésüket…